Az egész világon nincs jobb kocsma, mint a szerencsés malac söröző. Ott adják a leg finomabb világos sört.

Meséltem ezt egy rám dőlt kissé álomban lévő embernek. De sajnos nem a szerencsés malacban meséltem ezt.

Brühühü!

Bum!

Akkor be tört a söröző ablaka és két fegyveres mókus akarom mondani muksó, kezdet el kiabálni, hogy:

-Mindenki kezeket fel! Vagy aki nem azt csinálja amit mondok, az rosszul jár!

És ki biztosította a pisztolyát.

ÚÚ de ijesztő és ezzel vissza is fordultam a pulthoz közben le toltam magamról azt a részeget is.

A másik fekete ruhás fickó meg a pulthoz kezdet közeledni.

Csak hogy, hoppá-hoppá a csapos elővett egy hatalmas csillámpónit akarom mondani egy nagy puskát. És azt mondta:

Tűnés a kocsmámból! mielőtt ide nem érnek a zsaruk.

És ezzel a mókusok, vagyis a fekete ruhás muksók, be rezeltek és ahol jöttek ott is mentek.

-Steve te vagy a legjobb csapos a világon! Fizetésemelést kapsz!

-Nem te vagy a főnököm.

-De hát meg mentteted a sört!

És amikor be le kortyoltam a sörikémbe.

Puff!

Leestem, mint egy krumplis zsák.

És ezzel el is aludtam. Arról álmodtam, hogy egy szivárvány sörényű unikornis delfinen lovagólok a tejút mellet. Milyen szép állom volt! Addig amig a rendőr rá nem csapot az asztalra én meg felébredtem.

-Ébresztő ember, már harmadjára kérdezem, hogy mi volt tegnap!

Illedelmesen válaszoltam, hogy:

-Tegnap...hmm...meg van tegnap vasárnap volt !

- Nem erre vagyok kíváncsi! Tegnap amúgy sem vasárnap, hanem hétfő volt!

- Ja! Akkor nem tudom, mire gondol a rendőr úr.

-Arra, hogy ki akarta kirabolni a sörözőt?

-Ja! Mért nem ezzel kezdte?

Ekkor a rendőr úrnak a feje egy kicsit, de hasonlított egy paradicsomra.

-Képzelje rendőr úr, maga hasonlít a nagy anyámra!

Ugyan olyan szőrös a keze meg ugyan olyan a bajusza is.

Ezek után ki dobtak a rendőrségről. Nem vicc szó szerint, mint a rajzfilmekben.

De mindegy is megyek a kocsmába, ez olyan fárasztó volt, hogy meg szomjasztam.

Hogy oltsam a szomjam, el megyek a szürke szamár kocsmába ahol remek zenekarok lépnek fen, de olcsó és silány sörök vannak, viszont szépek a felszolgálok.

Addig is el mesélem, hogy van pénzem ennyit inni. Nos, van egy öreg nagy bácsikám, aki nem sokára meg fog halni és én örökölném a vagyonát meg a házát. És most jön, a családom kezdjük anyámmal. Nem nagyon szeretet úgy mondhatjuk, hogy közte és köztem nem alakult ki az a megszokott kapcsolat.

És most apám, Ő amikor csak tehette megvert ha az iskolába kaptam egy egyest két pofont adott ha egy ötöst akkor csak egyet ha zajos voltam kékre vert ha nem csináltam amit mond akkor meg lilára. Ő nem szeretet engem én se öt.

A rokonok, amikor csak jöttek látogatóba a gyerekeiket mindig hozták és ők bántottak, megvertek és meg aláztak.

Szóval a családomban csak a húgom szeretett, de őt meg egy bent lakásos iskolába küldték, azt sem tudom, hogy él e még.

Ja, igen és a nagy kérdés akkor miért nem kérem az örökséget. Hát azért mert meg egyeztem a családommal, ha minden héten adnak pénzt és távol maradok az örökségtől. Másként más módszerekkel tüntetnek el a képből ha értik hogy mire gondolok.

Na, de mindegy, meg is érkeztem a szürke szamár sörözőbe, ami a gyönyörű öröm lányokról és a szerencsés malac sörözőhöz képest a világon a második legjobb világos sört adnak, plusz egy csomó zsoldos katona jár oda.

Ki csapom az ajtót, mint a cowboy-os filmekben. Mindenki felém nézet egy kicsit meg ijedtem, még a zene is elhallgatott, és nem sikerült az a menő járás sem, úgy mentem, mint egy beszart gólya.
De a lényeg, hogy el értem a pultot.

Egy két percig még néztek, aztán a csapos intett a zenekarnak és folytatódott a zene és a zsibongás.

-Mit adhatok a világ legszerencsétlenebb emberének?

-Én nem is vagyok a világ legszerencsétlenebb...
EHEHEHHH! EHEHEH!

Mond, mégis mit tegyek Rob, El hagyott, elment, el szelelt, EHEHhEh!

-Ki hagyott el? Már évek óta nincs senkid!

-Ja, tényleg...akkor jó.

-Ajaj, Mi lesz veled John, ha én már nem leszek?

-Miről beszélsz Rob? Egészséges vagy, mint a dió!

-Ezt nem úgy mondjuk.

-De ÚGYE EGÉSZSÉGES VAGY ROB ? UGYE? NE HAGY ITT EGYEDÜL EHEHEHEH, TE IS ITT AKARSZ HAGYNI? EHEHEHEH!

-Halkulj már le, ember! Már megint fel hívod magadra a figyelmet.
Aztán valaki még el kezd veled kötekee...

-Nem tudnád be fogni, John?

Hátra fordultam a kerek ülésű forgós székkel. Meg láttam Pici Pitet,
hát nem mondom, hogy be szartam, dee éreztem, hogy a szívem kb. már távozott belőlem és vitte a lelkem is.

Az kell Pici Piteről tudni, hogy a neve ironikus szóóval, amikor azt mondom, hogy Pici Pite, egy akkora embert kell el képzelni, mint aki le nyelt egy egész bérházat, a szakálla meg olyan hosszú, hogy az már magában tiszteletet parancsól.

-Mondjad mit szeretnél?
Mondtam, mint egy beszari nyuszi.
Persze hogy be voltam szarva, hiszen fel ált és, ahogy jött felém éreztem ahogy fel falja a lelkem.
Egyszerűen nem tudtam a lábamon meg állni.

Szólalásra nyitotta száját, én meg egyre jobban éreztem a halál lihegését a tarkómon.

-John Walker?
- Igen én vagyok! Ez a név lesz a sírkövemen.
Sírtam nevetségesen, majd le töröltem a taknyom meg a könnyem az alkaromon lévő inggel.
-John Walker!
-Igen én vagyok az csak.... AHH!

Egy pillanatalatt felvett és...megölelt? Mondjuk ez is olyan halálos ölelés volt, hogy majd nem bele pusztultam.

Majd miután eltörte öt bordám, le tett.

-Hát nem ölsz meg?
-De hogy, öreg. Hát nem emlékszel ? Egy egyetemre jártunk.
-Várjunk csak, tényleg az a neved hogy Pici Pite?
-Ja!
-Basszus, tényleg Pici Pite vagy? Úr isten tényleg te vagy már emlékszem!
Te volttál aza dagi kis gyerek, akinek szemevüge volt. Téged küldtünk le mindig a büfébe kajáért. Azta! Deee.. Akkor még stimelt a név Pici... De woow Jól meg nőttél Haa! Hihetetlen! Az egyetemet sikerült el végezni? Woow van egy csomó kérdésem, gyere ülj le duncsizunk!

-Kömhömhöm!

-Ja tényleg Ő itt Rob Az én őrangyalom.

És ekkor ájultambe, megint.